Kimondhatatlan.

Kimondhatatlan.

 

Ha őszinte akartam volna lenni, akkor kimondom a kimondhatatlant.
Valami olyat: hát bizony, egész életemben azzal foglalkoztam, amiről fogalmam se volt…
Szerettem, nem szerettek,
Öleltem, nem öleltek,
Nem tudtam félre állni, nem tudtam odamenni, amikor kellett.
Másokra találtam, magam helyett,
Másokat kíméltem, magam helyett
Másokat szerettem, magam helyett,
Másoknak adtam, magam helyett,
Adtam, de el nem fogadtam.
Ok nélkül sírtam, puszta öncsalásból, de részvétből soha!
Olyan kérdéseket tettem fel, amelyekre nem lehetett válaszolni,
Olyan kérdéseket tettem fel, amelyekre tudtam a választ, de nem mondtam ki soha!
Olyan kérdéseket tettem fel, amelyekre soha nem hallgattam meg a választ!
Nem azért kérdeztem, hogy válaszoljanak, mert én sem a kérdésre feleltem, hanem arra, amit megkérdezni sem mertek!
Soha nem a miértekkel, hanem a hogyanokkal, telt el az egész múltidő!
Puszta magány szeretetből mentem az emberek közé, de egyedül maradni nem mertem önmagammal!
Ahová hívtak, oda soha sem mentem, viszont nagyon vágytam ott lenni, ahol nem hiányoztam!
Ezeket kellett volna kimondani, nem azt a rengeteg, egymásra tódult vakszöveget.
De ezeket, lehetetlen volt kimondani!