Álom egy cirkuszról

Álom egy cirkuszról

Hommage á  Bartha László

Felsorakoztak a bábuk
Ki-ki a maga posztján
Felsorakoztak az árnyak,
Volt ott két néma oroszlán.
Hajlongtak, messzire néztek,
Kívántak jó mulatást!
Nem lehet csak a reményhez
Kötni az előadást!
Kellenek távoli álmok,
Hangokat küld a tömeg,
Kellenek volt remegések,
Kihunyt rivaldatüzek!
Kell az a fény, az a mámor!
Kell az a hűlt ragyogás,
Emlékét küldi a távol
Szikrázó előadás!
Itt ül a régi közönség
Száz éve önmaga árnya,
Itt járnak a régi bohócok,
Pata csattog s vész a homályba.

Egy hang kell s indul a verkli
Egy vágy kell, valami álom,
Minden fül borzong a csendben
S fél, hogy a semmire várjon!
Egy jaj kell s indul az élet
Egy jel kell bármilyen áron!

És csattan a taps! Kiviláglik!
Indul a verkli is nyomban,
Indulnak a volt ragyogások,
Nem tudni hová és honnan!
Ostor pattan és íjként
Körbefeszülnek az álmok!
És élnek a holtak,
a tán sose voltak
A vágy repíti ma a táncot!

Van élet, van ragyogás már
És lángok kékbe, lilába,
Változnak újra a fények,
Jönnek és vesznek az árnyba!

Tüzes lobogás a porondon
Táncosnők lenge ruhája,
Hogy forr a zene ütemére
Lovak szívében a vágta!
Bukfencek, bohócok,
Lángoló kanócok
Szaltóznak előre, hátra!
Gyorsulnak, repülnek
Elbuknak, felülnek,
Nem baj, senki sem bánja!
Nem szánunk világot
Szóródó virágot
Örökké tart ez a vágta!
Hintjük a porondra
Álmunkat halomba!
Sistergő villámok!
Ki bánja! Ki gondja!
Élet ok, halál ok!
Felcsapnak a lángok!
Égessük hamuvá
Együtt a világot!

Csönd csendül
Nem lendül
Tapsorkán
Nem zendül
Megáll a loval lába…
Egy-két rossz taktusig
Próbáljuk, s tartjuk is
Még lengünk, előre, hátra..
Nagy hittel, nagy vággyal
Küzdünk a Halállal
Nem lehet örökre vége!
Könyörgöm, szóljatok
Zenék és holnapok
Koldusként könyörgöm
Adjatok, adjatok!
Még egyszer felkelnék
Csodásat táncolnék
Ha tapssal hívnátok,
Zenével csalnátok
Lábamra állhatnék!
Térdemre roskadok!
Könyörgöm, hívjatok
Különben meghalok!

Te bohóc, segíts meg!
Te feléd kapkodok!
Két keze kitárva!
Sáfrányszín ruhába
Nem él már! Csak árnya
Lebeg a halálba!
Te fiú, nyújts kezet!
Dobj le egy kötelet
Még most sem hiába!
A Bohóc ellebben
Két karja a szárnya!
Sorsomra hagytatok!
Remények, holnapok
Szép fénye csillan még
S én már csak árny vagyok!

Nincs élet, nincs ragyogás már!
Pártás fejemet leteszem
Szép csendben a néma porondra
Vesztettem! Senki se szánjon!
Nem kérek kegyelmet
Büszkén, mint eretnek
Gördülök át a halálon!

Földi súlya nincsen annak
Ki e kerekeken elmegy.
Gond nem nyomja, vágy se tépi
S életéért nem perelnek.
Pókhálóból szőtt keréken
Lassan elgördül a kordé
Remény többé nem kíséri
S ezüst árnya, mint a holdé.