Egy lepke emlékére

Földön feküdt, felállítottam.

Halott volt, mégis talpra állt.

Szárnyának színe frissen lobbant

Mintha gúnyolná a halált.

Mint önmaga eleven szobra

A pusztuláson átragyogva

Ott áll azóta, szánakozva

A halálon amit legyőzött

Tartása gőgös, mozdulatlan

Szeretném tudni ezt a gőgöt.

Szeretnék egyszer így megállni

Az életben ahogyan ez

A lepke áll a halál ormán

S azt sugározza: Védekezz!