Oszip Mandelstam emlékére
Oszip Mandelstam emlékére
November harmincharmadikán
Kinéztem a házam ablakán
Oszip, Oszip nem láttalak
Elkergették a házadat!
November harmincötödikén
A menybe felmentem érted én
A felhők közt kerestelek
De szétverték a kék eget!
Oszip, Oszip hol vagy tehát
Melyik arc lett az álruhád
Kinek a tekintete ég
Pontosan úgy, mint a tiéd
Ki bujtatott el jelre várva
Mint féltett titkát, önmagába?
Az emberek közt elvegyülve
Várok a jelre, s felderülne
Arcom, ha szembe jönne tán
Ismerős arcod egy kanyarban
Talán, ha versed mondanám
Talán, ha érted küldeném
Megőrzött, jó szavaim én?
Bárhol vagy: égben, föld alatt
Ott kézen fognak a szavak
És elmesélik majd neked
Hová jutottunk nélküled.
Nincs több remény azóta se,
Csak sűrűbb lett a helycsere.
Te akkor tűntél el mikor
Még azt hihetted valahol
Megőrzik azt, ami tied
De én már látom: hitszegések
Prédája lett a szenvedésed
S hogy áron alul adja már
Szép lelkeinket a Halál!
